8+1 dolog, amit az írók utálnak hallani – vagy nem

[et_pb_section fb_built=”1″ admin_label=”section” _builder_version=”4.16″ da_disable_devices=”off|off|off” global_colors_info=”{}” da_is_popup=”off” da_exit_intent=”off” da_has_close=”on” da_alt_close=”off” da_dark_close=”off” da_not_modal=”on” da_is_singular=”off” da_with_loader=”off” da_has_shadow=”on”][et_pb_row admin_label=”row” _builder_version=”4.16″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat” global_colors_info=”{}”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.16″ custom_padding=”|||” global_colors_info=”{}” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text admin_label=”Text” _builder_version=”4.16″ background_size=”initial” background_position=”top_left” background_repeat=”repeat” global_colors_info=”{}”]Saját gondolkodása és vérmérséklete szerint mindenki másra „robban”, van azonban néhány ártatlannak tűnő mondat, amik „veszélyesek” lehetnek egy íróval való párbeszéd során. Bárki, aki akár csak hobbiból is, de írásra adta a fejét, minden bizonnyal néhánnyal találkozott már közülük. Miért lehet ezeket szeretni vagy gyűlölni és melyik közülük a legbosszantóbb? Ez teljesen szubjektív. Összeszedtünk néhány ilyet – íróknak lehet ez összekacsintás, olvasóknak pedig iránymutatás.

1. Mikor még nincs kész a munka: „Elolvashatom, ami eddig megvan?”

Az érdeklődés jól tud esni, de az írás egy intim folyamat, a mű pedig az utolsó pillanatig alakul. Szabóhoz se megy senki kabátujjat próbálni és véleményezni…

2. Amikor a vélemény ennyi: „Nagyon jó!”

Legyünk őszinték: ez a vélemény még a nagymama lángosára is karcsú, mert az is finom, mert jó a tésztája, ropogós (vagy épp nem), nincs rajta fokhagyma és épp annyira úszik a tejfölben, ahogy szereted. A „nagyon jó” nem vélemény, az nem ad lehetőséget fejlődésre. A véleményben meg kell foglamazni, mi az, ami jó és tetszik, mi az, ami nem, és főképp, hogy miért.

3. Bármilyen kritika

Nem mindegy, hogy kitől, milyen formában és milyen szituációban érkezik, ezek függvényében lehet akár megtiszteltetés vagy akár sértéssel felérő tett is. Csak finoman vele!

4. Csend…

Az az igazi fullasztó csend, amikor kéne egy reakció, egy szó, bármi, de nem történik semmi. A lenyűgözöttség csendje ez vagy a félelemé, mert hát, khmmm… ? A bizonytalanság sose jó.

5. „Ez tényleg megtörtént?”

Klassz, ha realisztikusnak tűnik a történet, de a szerző szíve joga, hogy eldöntse, mennyit oszt meg a könyve születésének körülményeiről. Lehet, hogy erre a kérdésre nem is lesz válasz…

6. „Még nem fejezted be?”

Ez lehet kedves érdeklődés, de akár lekicsinylő szemrehányás, sürgetés is, és könnyű az utóbbit belehallani.

7. „Egy kicsit a …-ra emlékeztet engem!”

Ha véletlenül egy olyan cím hangzik el, amiről az író hallani sem akar, az mindkét félnek kellemetlen lehet.

8. „Nem értem”

Ez lehet egy beszélgetés eleje, amiben minden a helyére kerül, vagy az író önbizalma elleni támadás – ez teljességgel helyzet- és személyiségfüggő.

+1. „Egy ilyen írással mennyi pénzt tudsz keresni?”

Ez az, ami aztán igazi bomba tud lenni. Ezt a kérdést csak már meglévő bizalmi kapcsolat esetén érdemes megbeszélni – vagy még akkor sem.

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]