Hogy írj jól? 6 szabály Orwelltől

A nyelv az elsődleges összekötő kapocs író és olvasó, beszélő és befogadó között,  a „túlbonyolított, semmitmondó nyelvhasználat”* azonban rontja a megértést, elveszi az üzenet erejét. A mai közbeszédet, közéleti kommunikációt már nem (mindig) jellemzi ebben a tekintetben igényesség és figyelem, a szépirodalomnak azonban örök jellemzője kell maradjon a nyelv hibátlan, hatásos és jól érthető alkalmazása.

Orwell 1946-os „A politika és az angol nyelv” című írásában fogalmazott meg örök érvényű iránymutatásokat a nyelv megfelelő használatával kapcsolatban, amelyeket  követve talán el lehet kerülni néhány az írói hatást rontó, a szöveg megértését nehezítő hibát.

1. Soha ne használj olyan metaforát, hasonlatot vagy egyéb beszédfordulatot, amivel rendszeresen találkozol nyomtatásban

Ez nagyon egyszerűnek tűnhet, pedig valójában igen bonyolult, hiszen nagy valószínűséggel egy-egy helyzet leírásakor ezek fognak elsőre eszünkben jutni. Azonban épp ez az, amiért alkalmazásukat lehetőleg kerülni kell, hiszen használatuk az olvasó számára is olyan megszokott, hogy nem fognak különösebb érzelmi reakciót kiváltani. Szánj rá időt, hogy friss, új képeket alkoss.

2. Soha ne használj hosszú szót ott, ahol rövid is megteszi

A hosszú szavak miatt nem fogsz intelligensebbnek tűnni hacsak nem vagy gyakorlott használatukban. Rossz esetben épp az ellenkező hatást éred el velük: hatásvadásznak és arrogánsnak tűnhetsz miattuk. Ráadásul kisebb eséllyel értik meg őket és még elolvasni is nehezebb.

Ehhez kapcsolódik egy ismert irodalmi eset: mikor Faulkner kritizálta Hemingwayt korlátozott szóhasználatáért ő így reagált: „Szegény Faulkner! Tényleg azt hiszi, hogy a nagy érzelmek nagy szavakból fakadnak?”

3. Ha van kihagyható szó, hagyd is ki

„A szépirodalom nem más, mint a jelentéssel rendelkező nyelv lehető legmagasabb szintű megnyilvánulása” (Ezra Pound)

Azaz minden egyes szó, ami nem ad hozzá egy rész jelentéséhez, gyengíti annak hatását. A kevesebb tehát több. Mindig.

4. Ne használj passzív szerkezetet, ha használhatsz aktívat

Ugyan nálunk ez már nagyrészt kikopott a nyelvből, angol nyelvterületen viszont még a mai napig gyakran használt a passzív forma. Szép anyanyelvünkre vetítve azt lehetne mondani, nem szerencsés, ha „fel van mászva a kutya a fára”, hiszen csak egyszerűen felmászott… Nem kell terebélyes körülíró formákat használni, az egyszerűség szép.
Ezt a tanácsot egy helyen láttam így fordítva: Ne használj általános alanyt, ha tudod, kiről beszélsz! Bár ez az eredeti szövegtől elrugaszkodott, de kétségtelen, általános problémára hívja fel a figyelmet, amire ugyancsak érdemes figyelni.

5. Ne használj idegen szót, tudományos kifejezést vagy szakzsargont, ha annak van köznyelvi megfelelője

Ez azért manapság egyre nehezebb. Annyi szakkifejezés, idegen szó szivárog be a nyelvhasználatunkba, hogy gyakran már nem is gondolunk arra, hogy azoknak létezik széles körben ismert magyar megfelelője.
Ha szakmai közegnek írsz, az persze más, hiszen ott adott esetben épp a túlzottan köznapi szóhasználat érhet el negatív hatást.

6. Inkább szegd meg a fenti szabályok bármelyikét, mintsem valami nyíltan kegyetlen dolgot mondj

És akkor ezzel az összes korábbi félre is lett söpörve? Közel sem. Minden egyes fenti pont iránymutatás, egyfajta javaslat, vagy mankó, de nyilván a józan ész felülírhatja őket.

Orwell tanácsainak végére érve szinte biztos, hogy kis gondolkozással mindet vissza tudjuk idézni, ugyanakkor az is valószínű, hogy amennyire könnyű megjegyezni, annál nehezebb alkalmazni őket – tartok tőle, ez a cikk se felel meg maradéktalanul a fenti kívánalmaknak.

A fentiek megfontolásán túl mindenképpen javaslom az említett mű elolvasását

Források:
https://www.pickthebrain.com/blog/george-orwells-5-rules-for-effective-writing/
http://www.hirtukor.hu/bel.php?ssz=21405
* idézet innen: https://m.nyest.hu/hirek/az-elso-leutestol-az-utolsoig